Etnocídium. Egy nemzet kultúrájának a megszüntetése, felszámolása – az emberéletek meghagyása mellett, lehetőleg csendben, alattomosan, a külvilág elől rejtve. Veczán Zoltán írása.
Magyarul beszélget néhány fiatal Pozsonyban, odalép egy Slovan-drukker előember, kést szorít egyikük torkához, és kérdőre vonja.
Nem tetszik neki a kapott válasz, hát megvágja a torkát.
Biró Krisztián erdélyi birkózó magyar feliratos mezben edz Moldovában – még csak nem is Romániában –, az edző, akinek nem szúrta a szemét az amerikai, orosz, brit vagy bármilyen edzőruha, leveteti vele, majd letagadja.
Az sem volt régen, amikor a legkiszolgáltatottabb helyzetben, agyvérzéssel küzdő beteggel szemben buggyant ki a dákoromán öntudat egy orvosból Kolozsváron,
s követelte, hogy az illető románul beszéljen.
Már a gyermekek kapcsán is
roppant erősnek érzi magát minden George Simion-fióka:
múlt hétfő este kolozsvári fiatalokat vertek meg fociultrák, mert hallották őket magyarul beszélgetni. Tizenéves fiúknak mentek neki felfegyverkezve.
Etnocídium.
Egy nemzet kultúrájának a megszüntetése, felszámolása – az emberéletek meghagyása mellett, lehetőleg csendben, alattomosan, a külvilág elől rejtve.
Az etnocídium nem genocídium. A genocídium a maga totális voltában „tiszta” dolog: egy erősebb vagy számosabb népcsoport felhergelve, állati ösztöneit kiélve kiirt vagy legalábbis igyekszik kiirtani egy gyengébbet.
A drámai következmények letagadhatatlanok: egyszer talán minden tömegsír megnyílik, és vádló ujj mutat az elkövetőre.
S aztán akár vezeklésben és megbocsátásban, akár ocsmány tagadásban, de referenciaponttá válik a dolog az elkövetők és az áldozatok számára is. Megkerülhetetlenné.
Bartolomé Clavero spanyol történész úgy fogalmazott:
a genocídium embereket öl meg, az etnocídium pedig az egyes népek kultúráját pusztítja el az egyének lelkének megölésével.
Az etnocídium feledhető, elfedhető. A mélyben jogi gáncsoskodás, kifosztás, másodrendű állampolgárság és folyamatos gyanakvás – a nyers erőszak itt csak a jéghegy csúcsa, hiszen a cél nem az etnikum kiirtása, hanem a megszüntetése. Ezért egyfelől célszerű a terror alkalmazása, másfelől az emlékezetpolitika formálása. Lásd a marosvásárhelyi pogromot, amelynek kapcsán ma már a magyar párt is hajlandó a román felelősséget elkenő, semleges „etnikumközi konfliktus” kifejezést használni a teljesen egyértelmű helyzetre.
Ezek mind egyértelmű helyzetek.
Az etnocídium e szakaszában az államra és szervezeteire szelektív süketség és vakság jellemző. Egy szó nem hangzott el a szlovák politikum részéről a pozsonyi eset kapcsán. A magyar kormánnyal és a felvidéki magyar párttal pragmatikus partneri viszonyt ápoló Robert Fico miniszterelnök részéről sem.
A románok is hallgatnak, mint a sír.
Ott elnökválasztási kampány van, de még a magyar voksokra apelláló, a magyar párt által is támogatott nemzeti liberális – szociáldemokrata jelölt Crin Antonescu sem szólalt meg.
Az etnocídiumhoz megvannak az alapvető kellékek. Kell a plebs, amelyet
elég sokáig hergeltek arra, hogy legalább nedves vágyálmaiban mégiscsak kiirtsa a másikat, a kisebbet, a gyengébbet,
a való életben pedig konfliktushelyzetben ne gondolkozzon, ne kérdezzen: üssön. Sőt, keresse, csinálja a konfliktust. Kell ő, nagyon is kell, hogy elvégezze a piszkos munkát, az állam és a rend őrei pedig félrenéznek, és letagadják az etnikai indíttatást, román kölcsönszóval „musamalizálják”, magyarul talán mismásolják.
Kell a kussoló sajtó és civil szervezetek, a békés tiltakozók hangját túlüvöltő fociklubok.
Kell, hogy a mégoly korrektnek bemutatott politikus is vállat vonjon – a néppel, a vokslogikával szemben ő már sajnos tehetetlen, voks populi, vox dei. Kell, hogy évente egyre kevesebben akarják felvállalni magyarságukat, fogyjanak, olvadozzanak, mindez kell – hogy a végén már ne kelljen kitől bocsánatot kérniük a bűnösöknek.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Azóta sem kereste senki Biró Krisztiánt a román birkózóválogatottól, amióta Dragoș Zuz edző levetette vele a magyar edzőmezt, ő pedig tiltakozásul otthagyta az edzőtábort. Veczán Zoltán írása.
(Nyitókép: Daniel MIHAILESCU / AFP)
Ezt is ajánljuk a témában
A HVG cikkéből kiderül: egy Valenciában élő megkérdezettel előfordult, hogy egy idős néni „előreengedte a boltban, amikor csak kevés dolgot vásárolt”. Nem semmi! Francesca Rivafinoli írása.
Érdekes adatok születtek egy friss felmérésből.
Közben azt üvöltözték, hogy „rohadt Magyarország".
A román hatóságok prevenciós kampányt tartottak az iskolákban – de a rendőrségi bevetések száma azt mutatja, hogy a gyakorlatban ez mit sem ér.
Egy román szerző mutatott rá arra, hogy mivel tudja őket is sakkban tartani az Európai Unió.
„A siker lehetséges” – jelentette ki Ausztrália leggazdagabb üzletasszonya.
Knut Abrahammal Németország és Magyarország kapcsolatáról, valamint hazája jogállamisági kérdéseiről és új Ukrajna-politikájáról beszélgettünk. Interjúnk.
Abból kiindulva, hogy az Egyesült Államokra már nem lehet számítani, európai nukleáris elrettentés van kialakulóban, vagyis az USA helyett Franciaország fog megvédeni minket. Boris Kálnoky írása.
Az ember nem tehet jobbat, minthogy teljesíti Isten akaratát.
